Thunnus orientalis

Thunnus orientalis
Akváriumi példány
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii) Csoport: Percomorpha Rend: Sügéralakúak (Perciformes) Alrend: Scombroidei Család: Makrélafélék (Scombridae) Alcsalád: Scombrinae Nemzetség: Thunnini Nem: Thunnus South, 1845 Alnem: Thunnus Faj: T. orientalis
Tudományos név
Thunnus orientalis (Temminck & Schlegel, 1844)
Szinonimák
Orcynus schlegelii Steindachner, 1884 Thunnus saliens Jordan & Evermann, 1926 Thunnus schlegelii ( Steindachner, 1884) Thunnus thynnus (non Linnaeus, 1758) Thunnus thynnus orientalis (Temminck & Schlegel, 1844) Thynnus orientalis Temminck & Schlegel, 1844
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Thunnus orientalis témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Thunnus orientalis témájú médiaállományokat és Thunnus orientalis témájú kategóriát.

A Thunnus orientalis a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a makrélafélék (Scombridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A Thunnus orientalis legfőbb előfordulási területe a Csendes-óceán északi felén van. Az Ohotszki-tengertől az Alaszkai-öbölig található meg. Délfelé nyugaton a Fülöp-szigetekig és keleten Kaliforniáig és Alsó-Kaliforniáig lelhető fel. Négy alkalomkor kihalászták Ausztrália nyugati vizeiből, Pápua Új-Guinea környékéről és a Dél-Csendes-óceánból. Megfigyelések szerint, tavasszal és kora nyáron körülbelül három hónapig Új-Zéland környékére vándorol. Az észak-amerikai partoknál június és szeptember között északabbra vándorol.

Megjelenése

Az átlagos mérete 200 centiméter, de 300 centiméteresre is megnőhet. Az eddig kifogott legnehezebb példány 450 kilogrammos volt.

Életmódja

Ez a tonhal a nyílt óceánok lakója, azonban néha a brakkvízbe is beúszik. 1-200 méteres mélységek között él. A 27 Celsius-fokos vízhőmérsékletet kedveli. Tápláléka főleg halakból és kalmárokból áll, de étrendjét kiegészíti különböző rákokkal és azok lárváival; de ha muszáj akkor a kacslábú rákok (Cirripedia) közé tartozó Sessilia-fajokkal is beéri. A rajait, csak azonos méretű fajtársaival vagy egyéb makrélafélékkel alkotja.

Legfeljebb 15 évig él.

Felhasználása

Ezt a tonhalat ipari mértékben halásszák. Főleg frissen vagy fagyasztva árusítják. A sporthorgászok is kedvelik. A tenyésztet tonhalak egyike.

Képek

• 
  Akváriumi és
• 
  kifogott
• 
  példányok
• 
  Archív
• 
  képeken

Források

• Thunnus orientalis (Temminck & Schlegel, 1844) FishBase
• Collette, B.B., 1995. Scombridae. Atunes, bacoretas, bonitos, caballas, estorninos, melva, etc. p. 1521-1543. In W. Fischer, F. Krupp, W. Schneider, C. Sommer, K.E. Carpenter and V. Niem (eds.) Guia FAO para Identification de Especies para lo Fines de la Pesca. Pacifico Centro-Oriental. 3 Vols. FAO, Rome.
• Shimose, T., Aonuma, Y., Suzuki, N., Tanabe, T. 2016. Sexual differences in the occurrence of Pacific bluefin tuna Thunnus orientalis in the spawning ground, Yaeyama Islands. Environmental Biology of Fishes, First online: 19 February 2016.DOI reference page
• Temminck, C.J. & Schlegel, H. 1844. Pisces. In: Fauna Japonica, sive descriptio animalium quae in itinere per Japoniam suscepto annis 1823–30 collegit, notis observationibus et adumbrationibus illustravit P. F. de Siebold. Parts 5–6: 73–112. Reference page.