Szajkó
![]() | Nem tévesztendő össze a következővel: Szajkó (folyóirat). |
![]() | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() A szajkó hangja | ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Garrulus glandarius (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
![]() | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Szajkó témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szajkó témájú médiaállományokat és Szajkó témájú kategóriát. |
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/d2/Garrulus_glandarius_Luc_Viatour.jpg/210px-Garrulus_glandarius_Luc_Viatour.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/10/Garrulus_glandarius_3_Luc_Viatour.jpg/200px-Garrulus_glandarius_3_Luc_Viatour.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f3/Garrulus_glandarius3.jpg/200px-Garrulus_glandarius3.jpg)
A szajkó, más néven európai szajkó (Garrulus glandarius) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj.[1][2] Közismert népies neve: mátyásmadár vagy mátyásszajkó, egyes vidékeken mátyás, illetve matyimadár.
Rendszerezése
A fajt Carl von Linné svéd ornitológus írta le 1758-ban, a Corvus nembe Corvus glandarius néven.[3]
Alfajai
- Európai alfajcsoport – csíkos fej jellemző rájuk
- ír szajkó (Garrulus glandarius hibernicus) – Írország és Észak-Írország
- angol szajkó (Garrulus glandarius rufitergum) – Anglia, Skócia, Wales és Franciaország északi része
- európai szajkó (Garrulus glandarius glandularius) – Észak- és Közép-Európa keletre az Urál-hegységig
- ibériai szajkó (Garrulus glandarius fasciatus) – az Ibériai-félsziget
- korzikai szajkó (Garrulus glandarius corsicanus) – Korzika
- szardíniai szajkó (Garrulus glandarius ichnusae) – Szardínia
- olasz szajkó (Garrulus glandarius albipectus) – Olaszország, Szicília és Dalmácia
- balkáni szajkó (Garrulus glandarius graecus) – Szerbia, Montenegró, Észak-Macedónia, Albánia és Görögország
- Garrulus glandarius ferdinandi – Bulgária keleti része és Észak-Törökország
- krétai szajkó (Garrulus glandarius cretorum) – Kréta
- ciprusi szajkó (Garrulus glandarius glaszneri) – Ciprus
- Észak-afrikai alfajcsoport – vöröses tarkó, nagyon világos fej és fekete vagy csíkos fejtető jellemző rájuk
- marokkói szajkó (Garrulus glandarius whitakeri) – Észak-Marokkó és Algéria északnyugati része
- atlasz-hegységi szajkó (Garrulus glandarius minor) – Atlasz-hegység
- algériai szajkó (Garrulus glandarius cervicalis) – Algéria északkeleti része és Tunézia
- Nyugat-ázsiai alfajcsoport – egyszínű, nem csíkozott hát, fekete fejtető és nagyon világos fej jellemző rájuk
- számosz-szigeti szajkó (Garrulus glandarius samios) – Számosz
- anatóliai szajkó (Garrulus glandarius anataliae) – nyugat-Törökország, észak-Irán
- krím-félszigeti szajkó (Garrulus glandarius iphigenia) – Krím-félsziget
- kaukázusi szajkó (Garrulus glandarius krynicki) – Kaukázus
- közel-keleti szajkó (Garrulus glandarius atricapillus) – Szíria nyugati része, Libanon, Izrael és Jordánia nyugati része
- Kászpi-tenger vidéki alfajcsoport – fejtető első része fekete, a többi része erősen csíkozott
- kászpi-tenger vidéki szajkó (Garrulus glandarius hyrcanus) – Azerbajdzsán délkeleti része és Irán északi része
- Észak-ázsiai alfajcsoport – csíkos fejtető, vörös fej és szürke hát jellemző rájuk
- észak-orosz szajkó (Garrulus glandarius severtzowi) – Oroszország északi része
- szibériai szajkó (Garrulus glandarius brandtii) – Szibéria déli része, Mongólia északi része, Kína északi része, a Koreai-félsziget, Szahalin, a Kuril-szigetek és Japán északi része
- kanszui szajkó (Garrulus glandarius kansuensis) – Közép-Kína
- kelet-kínai szajkó (Garrulus glandarius pekingensis) – Kína keleti része
- Himalájai és dél-kínai alfajcsoport – csíkmentes vörös fejtető jellemző rájuk
- nyugat-himalájai szajkó (Garrulus glandarius bispecularis) – Himalája nyugati része
- kelet-himalájai szajkó (Garrulus glandarius interstinctus) – Himalája keleti része
- dél-kínai szajkó (Garrulus glandarius sinensis) – Mianmar északi része és Dél-Kína
- Garrulus glandarius oatesi – Mianmar északnyugati része
- Garrulus glandarius haringtoni – Mianmar nyugati része
- tajvani szajkó (Garrulus glandarius taivanus) – Tajvan
- Délkelet-ázsiai alfajcsoport – elöl fehér, hátul fekete fejtető és nagyon világos fej jellemző rájuk
- Japán alfajcsoport – nagy fehér szárnyfolt, fekete pofa jellemző rájuk
![]() | ![]() |
Előfordulása
Európában, Ázsiában és Afrika északnyugati partvidékén fészkel. Lombos, elegyes és tűlevelű erdőkben, parkokban él. Kimondottan erdei madár. A hegység, dombvidék és síkság erdős részein országszerte megtalálható, ahol kisebb és közepes nagyságú lombos- vagy fenyves erdők vannak. Megtalálható a nagy kiterjedésű erdőkben is, ezeket azonban kevésbé szereti, mint a ligetes, mezőgazdaságilag művelt területekkel és tisztásokkal megszakított kisebb erdőket. Fátlan területeken nem él meg, lételeme a tölgy vagy a bükk jelenléte.
Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon rendszeres fészkelő. Állandó madár, bár a költési időszak után csapatokba verődve nagyobb távolságokra is elkóborolhat. A középhegységi és dombsági tölgyesekben fordul elő, de az alföldi erdőkben, parkokban és kertvárosokban is megtalálható.[4]
Megjelenése
Testhossza 34–35 centiméter, szárnyfesztávolsága 52–58 centiméter, testtömege 140–190 gramm. A tojó kisebb, mint a hím.[4] Rövid, erős csőre van. A Magyarországon élő varjúfélék között a legkisebb. Tollazata rózsaszínes világosbarna. Farka fekete, míg farkcsíkja és alsó farkfedői fehérek. Feketés szárnyán a széles fehér folton kívül szembetűnő bélyeg a fekete vonalas égszínkék szárnytükör. A szép fedőtollak gyakran díszítik a vadászok kalapját is. Izgalmi állapotban gyakran felmereszti fekete-fehér vonalkázású fejtollait. Szeme világoskék. Hangja messze hangzó, éles „sksék”. Éneke nagyon változatos, érdes, nyávogó, fütyülő hangok keveréke. Kitűnő hangutánzó, élethűen utánozza az egerészölyv nyávogás-szerű kiáltását, a holló mély korrogását, a varjak károgását és a fácánkakas kakatolását is. Nemcsak más madarak hangját, hanem például a szekérnyikorgást, a kutyaugatást is híven utánozza („szajkózza”). Éles, riasztó hangjára az erdő minden vadja figyel.
Életmódja
A lehetőségeken belül szinte mindent megeszik. Nyáron inkább rovarokkal táplálkozik, de a fészekrablástól sem riad vissza. Elkapja a gyíkokat, a békákat, az apró rágcsálókat és a csőrével agyonveri őket. Ősszel áttér a növényi táplálékra. Télen táplálkozásában a növényi eredetű anyagok dominálnak. Ilyenkor „előveszi éléskamráiból” az ősszel szorgalmasan begyűjtött és eldugdosott, főleg makkból álló csemegéit. Ám a rejtekhelyeket – például fatuskók, avar – nem mindig találja meg, s ezzel mintegy erdőgazdasági tevékenységet folytat, biztosítva a magok kikelését, ily módon elősegítve a természetes erdőfelújítást. Tölgymakk, bükkmakk, kukorica, gabonafélék magvai, dió, mandula, alma, szőlő, barack, erdei gyümölcsök egyaránt szerepelnek az étlapján.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f2/Garrulus_glandarius_%28szajk%C3%B3%29.png/250px-Garrulus_glandarius_%28szajk%C3%B3%29.png)
Tavasszal és nyáron ritkán hagyja el az erdőt, de ősztől tél végéig nyíltabb tájakon, szőlőkben, gyümölcsösökben is megfordul. Ilyenkor laza csoportokban található. Bizalmatlan, óvatos, mozgékony madár. Hangos riasztása miatt a cserkelő vadászok nemigen kedvelik. Ilyenkor ugyanis az erdő őreként az összes vad figyelmét felhívja a közeledő veszélyre. Vadgazdálkodási szempontból kártétele elenyésző, állományának apasztása elsősorban az énekesmadarak védelme érdekében szükséges. Hazai állománynagyságáról pontos adatok nincsenek. Alkalmas területen 3-6 pár is költhet tízhektáronként. Védettséget nem élvez, állományának gyérítése egész évben lehetséges.
Szaporodása
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e8/Garrulus_glandarius_rufitergum_MHNT_232_Weymouth.jpg/220px-Garrulus_glandarius_rufitergum_MHNT_232_Weymouth.jpg)
Májusban költ. Fészekalja 5-6 tojásból áll, melyen 16-17 napig kotlik. A kikelés után a fiókák, még 19-21 napot töltenek a fészekben, és azt gyakran még teljes röpképességük elérése előtt elhagyják. Elsősorban lomberdőkben költ, különösen kedveli a tölgyeseket, de a gyertyánosokban, fenyvesekben, esetleg tujasorokban is megtalálhatjuk fészkét. Gallyfészkét gyökerekkel, növényi szálakkal béleli.
Természetvédelmi helyzete
Elterjedési területe, mintegy 21 800 000 négyzetkilométer. Európai populációja mintegy 6 000 000 és 13 000 000 költőpárra, azaz mintegy 18 000 000-39 000 000 egyedre tehető. Európai állománya a világ szajkópopulációjának 25-49 százalékát képezi. A világon a becslések szerint egyedszáma 36 700 000 és 156 000 000 közé tehető. Állománya stabil, ezért a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján a nem fenyegetett fajok közé sorolták.[5]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. október 4.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. október 4.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. október 4.)
- ↑ a b Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2021. október 4.)
- ↑ Garrulus glandarius. iucnredlist.org. [2016. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 5.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. október 4.)
- Díszmadár Magazin
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Ibc.lynxeds.com – videók a fajról
- Xeno-canto.org – a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap