Név | Holdnaptár szerinti dátum | Kínai név | Pinjin (Pinyin) és magyaros | Leírás |
Holdújév vagy tavaszünnep | 1. hónap 1. napján kezdődő 15 napos ünnep | 春节 | Csuncsie (Chūnjié) | Ez Kína egyik legfontosabb ünnepe, melynek minden napjához meghatározott szokások és ételek kötődnek.[1] Kínai újév néven is ismert. |
Lámpásfesztivál vagy lampionünnep | 1. holdhónap 15. napja | 元宵节 | Jüanhsziao csie (Yuánxiāo jié) | Az ünnep folyamán lámpásokat reptetnek, sárkányt eregetnek, valamint petárdákat durrogtatnak. Az ünnep fő célja a család összehozása. Gyakran szoktak a lámpásokra fejtörőket írni, melyet a családtagok közösen fejtenek meg. Ünnepi ételük ezen a napon a tangjüan (tāngyuán), 汤圆, egy kerek alakú levesgombóc, ami szezámmaggal, vörösbab-pasztával vagy egyéb édes töltelékkel van megtöltve. A gombóc a kerek családi kört jelképezi, így fontos étele az ünnepnek.[2] |
Sárkányünnep | 2. holdhónap 2. napja | 龙抬头 | Lung tajtou (Lóng táitóu) | A név eredeti jelentése „amikor a sárkány felemeli a fejét”. Az ünnepi hagyomány szerint aszály sújtotta a vidéket, és a Vörös Sárkány esőt adott az égnek a császár engedélye nélkül, így az bezáratta a sárkányt egy hegybe. Azt mondta, csak akkor engedi ki, ha az aranyszínű bab kinyílik. A nép azonban tudta, hogy a szójabab aranyszínű, és hogy pörköléskor kinyílik. Így a sárkány a második hónap második napján kiszabadult. Az ünnep hagyományos étele tehát a pirított szójabab és a gombócok, melyeknek alakja a sárkány fülére vagy fogaira emlékeztetik az embert.[3] |
Ősök napja vagy Tiszta fényesség napja, vagy Sírok lesöprésének napja | a tavaszi napéjegyenlőség utáni 15. nap | 清明节 | Csingming csie (Qīngmíng jié) | Az ünnepet a nyugati kultúrában gyakran a kínai halottak napjaként emlegetik. Ilyenkor az emberek kimennek a temetőkbe, megtisztítják a sírhelyeket, ételáldozatot mutatnak be az elhunytaknak, valamint a már nem élő rokonaik emlékeinek felidézésével töltik a napot. Gyakran szoktak ilyenkor piknikezni a szabadban és sárkányt eregetni.[4] |
Sárkányhajó ünnepe | 5. holdhónap 5. napja | 端午节 | Tuanvu csie (Duānwǔ jié) | A hagyomány szerint ezen az ünnepen áldoznak a folyókban lakó éhes sárkányoknak, amiért megzavarják őket a folyón való versenyzéssel. Az ünnep jellegzetes étele a congce (zòngzi), 粽子, ami bambuszlevelekbe göngyölt rizs, régen ezeket a kis „csomagokat” beledobták a folyóba, azonban ez nagy mértékben szennyezte a vizet, így felhagytak ezzel a szokással.[5] |
Szerelmesek napja vagy két hetes ünnepe | 7. holdhónap 7. napja | 七夕 | Csihszi (Qīxī) | A kínai „Valentin-napnak” szokták tartani. Az ünnep mondája a pásztorfiú és a szövőlány története.[6] |
Szellemek ünnepe vagy éhes szellemek ünnepe | 7. holdhónap 15. napja | buddhista megnevezés: 盂兰盆节, taoista megnevezés: 中元节 | buddhista: Jülanpen csie (Yúlánpén jié), taoista: Csungjüan csie (Zhōngyuán jié) | Közös taoista és buddhista ünnep. A pokol kapui megnyílnak, és minden szellem ételt és italt kap.[7] |
Őszközépünnep vagy holdünnep | 8. holdhónap 15. napja | 中秋节 | Csung-csiu csie (Zhōngqiū jié) | Az ünnep hagyománya szerint Csang Ö (Cháng'é) (嫦娥) felszállt a holdra, és a hold istennőjévé vált. Ezen az ünnepen szokás a hold csodálása és a holdsütemény (jüeping (yuèbǐng), 月饼) fogyasztása.[8] |
Két kilences ünnep vagy a két jang (yang) ünnepe | 9. holdhónap 9. napja | 重阳节 | Csungjang csie (Chóngyáng jié) | A két kilences veszélyes számkombináció, ezért ilyenkor megtisztulási szertartásokat kell végezni – például krizantémbort kell inni, japán somfaágakat (csujü (zhūyú), 茱萸) kell viselni – ki kell szellőztetni a lakást, és ki kell menni a szabadba kirándulni , ahol lehetőleg meg kell mászni egy hegyet. Ilyenkor az ősök előtt is le szokták róni a tiszteletet.[9] |