Felsőoroszfalu

Felsőoroszfalu (Rusu de Sus)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Apanagyfalu
Rang	falu
Községközpont	Apanagyfalu
Irányítószám	427206
SIRUTA-kód	34137
Népesség
Népesség	254 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	< 3 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	290 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 07′ 21″, k. h. 24° 10′ 51″47.122424, 24.18093647.122424°N 24.180936°EKoordináták: é. sz. 47° 07′ 21″, k. h. 24° 10′ 51″47.122424, 24.18093647.122424°N 24.180936°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Felsőoroszfalu (románul: Rusu de Sus) település Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Bethlentől délre, a Melles- és málomi patak összefolyásának szűk völgyében fekvő település.

Nevének eredete

Régi nevét Karácson nevű várszolgájáról, Oroszfalu nevét orosz lakosairól kapta, előnevét pedig fekvése után, megkülönböztetésül a rajta alább fekvő hasonnevű falutól.

Felsőoroszfalu nevét 1305-ben említette először oklevél Molsed, Moltsed néven, mint Apafi-birtokot. 1408-ban Karacsontelke, 1410-ben utraque villa Ruthenorum néven volt említve. 1614-ben Oroszfalu alias Karachontelke, 1733-ban Felső-Oroszfalu, 1750-ben Felső-Oroszfalva. 1808-ban Oroszfalu (Felső), Ruszul de szusz, 1861-ben Felső-Oroszfalu, Ruszu, 1913-ban Felsőoroszfalu néven írták.

Története

A falu belterületén, az Alsóoroszfalva felé vezető út bal oldalán a Hallstatti kultúrához tartozó település maradványait tárták fel. (A régészeti lelőhely a romániai műemlékek jegyzékében a BN-I-s-B-01383 sorszámon szerepel).^[2]

A település kezdettől fogva az Apafyak birtokai közé tartozott. Egy ideig egy községet képezett Alsóoroszfaluval, de a 15. század elején már külön vált tőle, 1410-ben pedig már mindkettő meg van nevezve.

1408-ban Karácsontelki Apa fia Miklós mester, jobbágyai ellen Bethlen Pál és János mester tiszttartója tiltakozott, mivel azok a Bethleniek birtokában levő Almásmálom határából egy darabot elszántottak és learattak. 1447-ben nagyfalusi Apa fia Miklós végrendelkezik a birtok felett. 1467-ben Almakereki Apa fia Mihály Felsewkarachonthelke egészbirtokot és Alsokarachonthelke felét elzálogosította Geréb Jánosné: Zsófiának.

1620-ban Apafy György birtoka. 1667-ben I. Apafi Mihály és neje Bornemisza Anna örököseikül - a család kihalta esetére - a Bethlen családot; Búni Bethlen Jánost, fiait Miklóst, Pált és Sámuelt és Keresdi Bethlen Farkast, Gergelyt és Eleket tették meg. 1678-ban Apafy Miklós, 1694-ben Kemény János, 1696-ban özvegy Apafi Miklósné Teleki Anna (utóbb Kemény Jánosné) volt az egyik birtokos.

Felsőoroszfalunak egykor orosz, rutén lakosai voltak, akik a levéltári adatok szerint 1815-ben úgy innen, mint a szomszédos Apanagyfaluból többen Bukovinába vándoroltak ki. A kiköltözöttek helyére a hagyomány szerint a báró Bánffy család hozott román telepeseket. 1810-ben, 1843-ban, 1863-ban, 1866-ban és 1898-ban birtokosai a Bánffy és a Csernátoni család tagjai voltak.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott. 1910-ben 411 lakosából 387 román, 15 német, 7 magyar volt. Ebből 388 görögkatolikus, 15 izraelita, 4 református volt.

Hagyományok, népszokások

• A falu földműveléssel, baromtenyésztéssel foglalkozó lakói közt szokásos volt a karácsonyi kántálás, Szent-György napkor a kapuk- és istállóknak csipkebokorral való betöviselése, hogy a boszorkányok a tehenek tejét el ne vihessék.
• A fiatalság új év éjjelén a községbe vezető utak hidjait összehordott kapukkal torlaszolta el, hogy az idegen községbeli lánykérőket adályozzák.
• Szent György-napkor egymást leöntözték és csalánnal veregették, hogy egész évben át frissek legyenek.

Nevezetességek

• Görögkatolikus fatemploma 1740. június 15-én Szent Miklós tiszteletére lett felszentelve.

Jegyzetek

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 318–323. o.  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.