Csebisev-függvény

A matematikában a Csebisev-függvény a Csebisevről elnevezett két függvény egyike. Az első Csebisev-függvény a ϑ(x) vagy θ(x) definíciója

ϑ ( x ) = p x log p {\displaystyle \vartheta (x)=\sum _{p\leq x}\log p}

ahol az összegzés az x-nél nem nagyobb prímekre megy.

A második Csebisev-függvény definíciója hasonló, de az összegzés az összes x-nél nem nagyobb prímhatványt magában foglalja:

ψ ( x ) = p k x log p = n x Λ ( n ) = p x log p x log p , {\displaystyle \psi (x)=\sum _{p^{k}\leq x}\log p=\sum _{n\leq x}\Lambda (n)=\sum _{p\leq x}\lfloor \log _{p}x\rfloor \log p,}

ahol Λ {\displaystyle \Lambda } a von Mangoldt-függvény. A Csebisev-függvények, különösen a ψ(x) második Csebisev-függvény gyakran hasznosnak bizonyulnak a prímekhez kapcsolódó problémákban, mivel egyszerűbb velük számolni, mint a prímszámláló π(x) függvénnyel.

Mindkettő aszimptotikus x-hez, ami a prímszámtétellel ekvivalens.

Kapcsolatuk

A második Csebisev-függvény kifejezhető, mint

ψ ( x ) = p x k log p {\displaystyle \psi (x)=\sum _{p\leq x}k\log p}

ahol k az az egész, amire pk ≤ x, és x < pk+1. A k értékek sorozata OEIS A206722. A következő egy még közvetlenebb kapcsolatot fejez ki:

ψ ( x ) = n = 1 ϑ ( x 1 / n ) . {\displaystyle \psi (x)=\sum _{n=1}^{\infty }\vartheta \left(x^{1/n}\right).}

Jegyezzük meg, hogy ez utóbbi összegben véges sok tag kivételével mindegyik nulla:

ϑ ( x 1 / n ) = 0  ha  n > log 2 x   = log x log 2 , . {\displaystyle \vartheta \left(x^{1/n}\right)=0{\text{ ha }}n>\log _{2}x\ ={\frac {\log x}{\log 2}},.}

A második Csebisev-függvény az 1-től n-ig terjedő egészek legkisebb közös többszörösének logaritmusa:

lcm ( 1 , 2 , , n ) = e ψ ( n ) . {\displaystyle \operatorname {lcm} (1,2,\dots ,n)=e^{\psi (n)}.}

Az n függvényében a   lcm ( 1 , 2 , , n ) {\displaystyle \operatorname {lcm} (1,2,\dots ,n)}   sorozat az OEIS A003418 sorozat.

Aszimptotika és korlátok

A következő képletekben a pk a k-adik pozitív prímet jelöli. A Csebisev-függvényre a következő korlátok ismertek:Sablon:RefSablon:Ref

ϑ ( p k ) k ( ln k + ln ln k 1 + ln ln k 2.050735 ln k ) {\displaystyle \vartheta (p_{k})\geq k\left(\ln k+\ln \ln k-1+{\frac {\ln \ln k-2.050735}{\ln k}}\right)} k 10 11 , {\displaystyle k\geq 10^{11},} -re
ϑ ( p k ) k ( ln k + ln ln k 1 + ln ln k 2 ln k ) {\displaystyle \vartheta (p_{k})\leq k\left(\ln k+\ln \ln k-1+{\frac {\ln \ln k-2}{\ln k}}\right)} k ≥ 198-ra,
| ϑ ( x ) x | 0.006788 x ln x {\displaystyle |\vartheta (x)-x|\leq 0.006788{\frac {x}{\ln x}}} minden x ≥ 10,544,111-re,
| ψ ( x ) x | 0.006409 x ln x {\displaystyle |\psi (x)-x|\leq 0.006409{\frac {x}{\ln x}}} minden x ≥ exp(22)-re,
0.9999 x < ψ ( x ) ϑ ( x ) < 1.00007 x + 1.78 x 3 {\displaystyle 0.9999{\sqrt {x}}<\psi (x)-\vartheta (x)<1.00007{\sqrt {x}}+1.78{\sqrt[{3}]{x}}} minden x 121. {\displaystyle x\geq 121.} -re.

Továbbá, a Riemann-hipotézis teljesülése esetén

| ϑ ( x ) x | = O ( x 1 / 2 + ε ) {\displaystyle |\vartheta (x)-x|=O(x^{1/2+\varepsilon })}
| ψ ( x ) x | = O ( x 1 / 2 + ε ) {\displaystyle |\psi (x)-x|=O(x^{1/2+\varepsilon })}

minden ε > 0 {\displaystyle \varepsilon >0} -ra.

Mindkét függvényre ismertek felső korlátok is, így[1]

ϑ ( x ) < 1.01624 x {\displaystyle \vartheta (x)<1.01624x}
ψ ( x ) < 1.03883 x {\displaystyle \psi (x)<1.03883x}

minden x > 0 {\displaystyle x>0} -ra. Az 1,03883 magyarázatát az OEIS A206431 adja meg.

Egzakt képletek

1895-ben Hans Carl Friedrich von MangoldtSablon:Ref explicit kifejezte a ψ ( x ) {\displaystyle \psi (x)} függvényt a Riemann-féle zéta-függvény nem triviális gyökeinek összegeként:

ψ 0 ( x ) = x ρ x ρ ρ ζ ( 0 ) ζ ( 0 ) 1 2 log ( 1 x 2 ) . {\displaystyle \psi _{0}(x)=x-\sum _{\rho }{\frac {x^{\rho }}{\rho }}-{\frac {\zeta '(0)}{\zeta (0)}}-{\frac {1}{2}}\log(1-x^{-2}).}

ahol ζ'(0)/ζ(0) értéke log(2π), ρ {\displaystyle \rho } befutja a zéta-függvény nem triviális gyökeit, és ψ0 éppen a ψ, kivéve, hogy átugorja annak szakadási helyeit a prímhatványoknál, és ezeken a helyeken a két határérték számtani közepét veszi fel:

ψ 0 ( x ) = 1 2 ( n x Λ ( n ) + n < x Λ ( n ) ) = { ψ ( x ) 1 2 Λ ( x ) x = 2 , 3 , 4 , 5 , 7 , 8 , 9 , 11 , 13 , 16 , ψ ( x ) otherwise. {\displaystyle \psi _{0}(x)={\frac {1}{2}}\left(\sum _{n\leq x}\Lambda (n)+\sum _{n<x}\Lambda (n)\right)={\begin{cases}\psi (x)-{\frac {1}{2}}\Lambda (x)&x=2,3,4,5,7,8,9,11,13,16,\dots \\\psi (x)&{\mbox{otherwise.}}\end{cases}}}

A logaritmus Taylor-sora szerint az utolsó tag tekinthető, mint x ω / ω {\displaystyle x^{\omega }/{\omega }} összege a Riemann-féle zéta-függvény triviális gyökei, a negatív egészek fölött:

k = 1 x 2 k 2 k = 1 2 log ( 1 x 2 ) . {\displaystyle \sum _{k=1}^{\infty }{\frac {x^{-2k}}{-2k}}={\frac {1}{2}}\log(1-x^{-2}).}

Hasonlóan, az első tag x = x1/1 megfelel a Riemann-féle zéta-függvény elsőrendű pólusának az 1 helyen. Mivel nem gyök, hanem pólus, azért negatív előjellel szerepel az összegben.

Tulajdonságok

Erhard Schmidt egy tétele szerint egy rögzített pozitív egész K-ra végtelen sok olyan x létezik, amire

ψ ( x ) x < K x {\displaystyle \psi (x)-x<-K{\sqrt {x}}}

és végtelen sok x, hogy

ψ ( x ) x > K x . {\displaystyle \psi (x)-x>K{\sqrt {x}}.} Sablon:RefSablon:Ref

A kis ordo jelöléssel

ψ ( x ) x o ( x ) . {\displaystyle \psi (x)-x\neq o\left({\sqrt {x}}\right).}

Hardy és LittlewoodSablon:Ref eredménye erősebb:

ψ ( x ) x o ( x log log log x ) . {\displaystyle \psi (x)-x\neq o\left({\sqrt {x}}\log \log \log x\right).}

Kapcsolat a primoriálokkal

Az első Csebisev-függvény x primoriáljának logaritmusa, amit x# jelöl:

ϑ ( x ) = p x log p = log p x p = log ( x # ) . {\displaystyle \vartheta (x)=\sum _{p\leq x}\log p=\log \prod _{p\leq x}p=\log(x\#).}

Ez bizonyítja, hogy az x# primoriál aszimptotikusan egyenlő exp((1+o(1))x)-szel, ahol "o" a kis ordo jelölés, és a prímszámtétellel együtt bizonyítja pn# aszimptotikus viselkedését.

Kapcsolat a prímszámláló függvénnyel

A Csebisev-függvények kapcsolatba hozhatók a prímszámláló függvénnyel. Legyen

Π ( x ) = n x Λ ( n ) log n . {\displaystyle \Pi (x)=\sum _{n\leq x}{\frac {\Lambda (n)}{\log n}}.}

Ekkor

Π ( x ) = n x Λ ( n ) n x d t t log 2 t + 1 log x n x Λ ( n ) = 2 x ψ ( t ) d t t log 2 t + ψ ( x ) log x . {\displaystyle \Pi (x)=\sum _{n\leq x}\Lambda (n)\int _{n}^{x}{\frac {dt}{t\log ^{2}t}}+{\frac {1}{\log x}}\sum _{n\leq x}\Lambda (n)=\int _{2}^{x}{\frac {\psi (t)\,dt}{t\log ^{2}t}}+{\frac {\psi (x)}{\log x}}.}

Az áttérés Π {\displaystyle \Pi } -ről π {\displaystyle \pi } -reó a következő egyenlettel lehetséges:

Π ( x ) = π ( x ) + 1 2 π ( x 1 / 2 ) + 1 3 π ( x 1 / 3 ) + . {\displaystyle \Pi (x)=\pi (x)+{\frac {1}{2}}\pi (x^{1/2})+{\frac {1}{3}}\pi (x^{1/3})+\cdots .}

Mivel π ( x ) x {\displaystyle \pi (x)\leq x} , azért a legutóbbi reláció írható, mint

π ( x ) = Π ( x ) + O ( x ) . {\displaystyle \pi (x)=\Pi (x)+O({\sqrt {x}}).}

A Riemann-hipotézis

A Riemann-hipotézis szerint a Riemann-féle zéta-függvény nem triviális gyökeinek valós része 1/2. Ekkor | x ρ | = x {\displaystyle |x^{\rho }|={\sqrt {x}}} , és megmutatható, hogy

ρ x ρ ρ = O ( x log 2 x ) . {\displaystyle \sum _{\rho }{\frac {x^{\rho }}{\rho }}=O({\sqrt {x}}\log ^{2}x).}

A fentiek szerint ebből következik, hogy

π ( x ) = li ( x ) + O ( x log x ) . {\displaystyle \pi (x)=\operatorname {li} (x)+O({\sqrt {x}}\log x).}

Alain Connes és társai úgy próbálták igazolni a hipotézist, hogy deriválták a von Mangoldt-formulát x szerint, ahol x = exp(u). A Hamilton-operátor exponenciálisának nyom képletét véve

ζ ( 1 / 2 + i H ^ ) | n ζ ( 1 / 2 + i E n ) = 0 , {\displaystyle \zeta (1/2+i{\hat {H}})|n\geq \zeta (1/2+iE_{n})=0,\,}
n e i u E n = Z ( u ) = e u / 2 e u / 2 d ψ 0 d u e u / 2 e 3 u e u = Tr ( e i u H ^ ) , {\displaystyle \sum _{n}e^{iuE_{n}}=Z(u)=e^{u/2}-e^{-u/2}{\frac {d\psi _{0}}{du}}-{\frac {e^{u/2}}{e^{3u}-e^{u}}}=\operatorname {Tr} (e^{iu{\hat {H}}}),}

ahol a trigonometrikus összeg tekinthető az e i u H ^ {\displaystyle e^{iu{\hat {H}}}} operátor nyomának, ami csak akkor igaz, ha ρ = 1 / 2 + i E ( n ) . {\displaystyle \rho =1/2+iE(n).}

A H = T + V hatványának félklasszikus megközelítésével:

Z ( u ) u 1 / 2 π e i ( u V ( x ) + π / 4 ) d x {\displaystyle {\frac {Z(u)u^{1/2}}{\sqrt {\pi }}}\sim \int _{-\infty }^{\infty }e^{i(uV(x)+\pi /4)}\,dx}

ahol Z(u) → 0 as u → ∞. A V 1 ( x ) ( 4 π ) d 1 / 2 N ( x ) d x 1 / 2 {\displaystyle V^{-1}(x)\approx {\sqrt {(}}4\pi ){\frac {d^{1/2}N(x)}{dx^{1/2}}}} egy megoldása ennek a nemlineáris integrálegyenletnek, a

π N ( E ) = A r g ξ ( 1 / 2 + i E ) {\displaystyle \pi N(E)=Arg\xi (1/2+iE)}

hatvány inverzének a kiszámításával.

Simító függvény

A simító függvény definíciója

ψ 1 ( x ) = 0 x ψ ( t ) d t . {\displaystyle \psi _{1}(x)=\int _{0}^{x}\psi (t)\,dt.}

Belátható, hogy

ψ 1 ( x ) x 2 2 . {\displaystyle \psi _{1}(x)\sim {\frac {x^{2}}{2}}.}

Variációszámítás

A Csebisev-függvény az x = exp(t) helyen minimalizálja az

J [ f ] = 0 f ( s ) ζ ( s + c ) ζ ( s + c ) ( s + c ) d s 0 0 e s t f ( s ) f ( t ) d s d t , {\displaystyle J[f]=\int _{0}^{\infty }{\frac {f(s)\zeta '(s+c)}{\zeta (s+c)(s+c)}}\,ds-\int _{0}^{\infty }\!\!\!\int _{0}^{\infty }e^{-st}f(s)f(t)\,ds\,dt,}

funkcionált, így

f ( t ) = ψ ( e t ) e c t , {\displaystyle f(t)=\psi (e^{t})e^{-ct},\,}

c > 0 -ra.

Jegyzetek

  1. Rosser, J. Barkley (1962). „Approximate formulas for some functions of prime numbers.”. Illinois J. Math. 6, 64–94.. o. [2016. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 3.)  

Források

  • Apostol, Tom M. (1976), Introduction to analytic number theory, Undergraduate Texts in Mathematics, New York-Heidelberg: Springer-Verlag, ISBN 978-0-387-90163-3
  • Weisstein, Eric W.: Chebyshev functions (angol nyelven). Wolfram MathWorld
  • Mangoldt summatory function a PlanetMath oldalain
  • Chebyshev functions a PlanetMath oldalain
  • Riemann's Explicit Formula

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Chebyshev function című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.